A fiam a budapesti Egyetemi Lelkészség egyik kollégiumában lakik. A "Cseribe" két és fél évvel ezelőtt költözött. Akkor István és felesége voltak ott a gondnokok. Kisfiuk is született a parányi gondi-lakásba. Aztán felépült a házuk és elköltöztek. 2013-ban új gondnok házaspár került a koliba. Zsuzsi, a feleség most adott életet kislányának és a kolisok felváltva viszik nekik a komatálat. Megszervezték, hogy ki, melyik nap, és mit süt-főz a gyermekágyas kismamának. Azt hittem, hogy ez a régi népszokás kiveszőben van. Hát lehet, hogy ezt is a városiaktól tanulja vissza a vidék, mint a táncházasdit?! 

A doni-katasztrófa áldozataira emlékeznek Karcagon 2014. január 12-én, vasárnap 10:00-től a református templomban. Igét hirdet: Nt. Szabó József tb. esperes. Az Istentiszteletet követően mécses gyújtás Györfi Sándor szobrász  Kun Piéta szobránál.

Népek táncait és ételeit bemutató műsoros est sorozat első programjaként az amerikai countryval ismerkedhetnek meg Karcagon a Múzeumkert Rendezvényközpontban 2014. január 17-én 19:00-kor, ahol a debreceni Dancing Boots Country Linedance Club mutatja be műsorát. A műsor végén közös tánctanulás. Az alkalomhoz illő vacsora: rablóhús salátaágyon, brownie vaníliafagylalt. Részvételi díj: 4.400.-Ft/fő. Bővebb felvilágosítás és elővételes jegyvásárlás: Múzeumkert Rendezvényközpont Karcag, Püspökladányi út 3. Tel.: 70/315-03-40.

Ezzel a címmel szervezi meg a Debreceni Csokonai Színház az Alliance Francaise Debreceni Kulturális Egyesület és a MÉLIUSZ Benedek Elek Könyvtára azt az estet, mely 2014. január 9-én 17 órakor kezdődik a Méliusz Benedek Elek Könyvtárban Debrecenben a Piac utca 68. alatt. A hagyomány szerint Vízkereszt a „királyválasztás” napja Franciaországban: egy kis babszemet rejtenek a kalácsba, és aki erre rábukkan az a nap királya. A babszemeket 1870-ben porcelánfigurák váltották fel. Valaha az volt a szokás, hogy a kalácsot annyi részre osztották, amennyien voltak, egy darabot pedig félretettek. Ezt a darabot a jó Isten, a Szűzanya vagy a szegények kalácsának nevezték és annak a szegénynek adták, aki először jelent meg a háznál. Ezt az ünnepet elevenítjük fel, és beszélgetünk a népszokásról párizsi vendégeinkkel, Christian Paccaud zenésszel és Armelle Dumoulin előadóművésszel. Az est második részének témája: Artúr a cipőhorgász - „Christian Paccaud francia zenész – aki idén ismét a Csokonai Színház vendége – írta, és komponálta Artúr a balszerencsés kisfiú történetét, melyet januártól láthatnak a Csokonai Színház műsorán. A darabban elhangzó dalok segítségével a gyerekek megismerkedhetnek alapvető jogaikkal és kötelességeikkel. A nézők a kisgyerekek életének mindennapi történésein keresztül élhetik át az örömöt, a boldogságot, ugyanúgy, mint a velük előforduló igazságtalanságokat és fájdalmakat is. A darab az óvodás és a kisiskolás korosztály számára íródott, de a fülbemászó dalok és a vidám, néhol burleszkbe hajló szituációk az egész család számára kellemes szórakozást ígérnek.” A dalokból előadnak: Christian Paccaud zenész, Armelle Dumoulin előadóművész, Újhelyi Kinga színművész, Vranyecz Artúr színművész. A beszélgetésen részt vesznek: Gemza Melinda fordító, Ötvös Judit és Úti Mónika az Alliance Francaise Debreceni Kulturális Egyesület munkatársai, valamint Vranyecz Tünde könyvtárvezető.

2013 vége és 2014 eleje szokatlan időjárással ajándékozott meg minket. Mint egyik ismerősöm mondta, ennek csak örülhetünk, mivel a gázóra nem pörgött eszetlenül, hiszen a december végi, január eleji hőmérséklet + 10 és + 15 fok körül mozgott. Az ünnepi étkeket (töltött káposzta, halászlé) kinn főztük az udvaron, közben Farkas mama napozott a déli verőfényben.
Márton fiam a karácsonyfa alá megépítette a kisvasútját, ami már három generáción át szolgálja a Farkas család gyermekeit.
 
2014. január 6-án gyönyörű napfelkelténk volt (igen, ott a képen nem tűz ég) és a madarak csicseregtek.
Vízkeresztkor, mintha tavaszelőn lettünk volna. Tréfálkozik velünk a természet, de lesz még kutyára dér - mondják az öregek, mert „Ha vízkereszt vizet ereszt, izikedet padra rekeszd” – mondják Berettyóújfalun. Ez azt jelenti, hogy hosszú lesz a tél, ami még csak most kezdődik. No, majd meglátjuk!  (Írta:Csontos Gabriella)

2014.január 9-én Újévi Hangversennyel nyitja az évet a püspökladányi Dorogi Márton Művelődési Központ. Fellép az ötvenfős debreceni Lyra Szimfonikus Zenekar. Közreműködik: Bódis Miklós és László Bernadett. A koncertre ingyenes belépő igényelhető a helyszínen.

Harmadik alkalommal kerül megrendezésre az F&F duó óévbúcsúztató koncertje, melyre mindenkit szeretettel várunk. A már ismert saját szerzemények mellett több, még soha nem hallott dal is felcsendül. A stílus még mindig a behatárolhatatlan utcai suhancballadák világa. Töltsük együtt ezt az estét, hallgassunk jó zenét, beszélgessünk, érezzük jól magunkat! Helyszín: Püspökladány, Ifi-ház Időpont: 2013. december 30. 20:00 A belépés ingyenes. A helyszínen lehetőség nyílik a Tiszta szívvel című verses estből készült CD megvásárolására.

A 7-es busz megállójában találkoztam vele másodszor. Most is lenyűgözött és újra elfogott a vágy, hogy megszólítsam. De ismét inamba szállt a bátorságom s csak álltunk szótlanul egymás mellett. Magas volt, sudár termetű. Széles vállán hatalmas szűr terült szét, gyönyörű racka bundából. Haja sötétbarna, félhosszú, sűrű és göndör. Bajsza kackiásra pödörve meredezett, s a szeme égszínkéken csillogott. Maga a csillagszemű juhász állt ott előttem. Jött a 7-es, mi felszálltunk. Lopva egyszer-egyszer rápillantottam, de nem szóltam semmit.
A Ferencziek terén kellett leszállnom, siettem a metróhoz, tovább a pályaudvarra. A pénztárnál egyszer csak ő is beállt a sorba, megörült a szívem mikor megláttam. De mire fizettem ő már megint eltűnt s én siettem a vonatomhoz. Igyekeztem minél előrébbi kocsiba szállni, mert hosszú szerelvény volt, de hirtelen megpillantottam: ott ült az egyikben. Egyértelmű, hogy abba szálltam fel, de most is csak távolabb mertem leülni. Elindultunk. A beszélgetők hangját elnyelte a zakatolás, s én is tennivalóimba temetkeztem. Egy- egy állomáson állva azonban fel-fel hangzott egy mély dudorászó bariton, vagy éppen dallamos fütyörészés ütötte meg a fülemet. Egyre jobban féltem, hogy el fogom szalasztani. Azt tanultam otthon, hogy idegenekkel ne állj szóba a vonaton, de egyszerűen annyira kíváncsi voltam erre az emberre! Egyre jobban izgatott: Honnan jöhet? Merre tarthat? Hogyan beszél? Mivel foglalkozik? Mit keres a nagyvárosban? Vettem egy nagy levegőt tehát, odamentem és megkérdeztem:
- Elnézést, leülhetek?- mutatta, hogy csak tessék. Ekkor már egy takaros fokost is szorongatott a kezében.
- Bocsánat a zavarásért, de láttam a szűrét, meg a fokosát, s megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozik, mi járatban van?
- Zenész vagyok. Citerázom, hegedülök, furulyázom.
- Ó de nagyon jó! - kiáltottam fel - Én is zenélgetek! Ittam a szavait, mindent tudni akartam róla.
- Egyedül játszik vagy másokkal? - kérdeztem.
- Egyedül. Vásárokon, vagy a Moszkván.
- Fúú, hát az derék. Aztán amúgy hol lakik?
- Martfűn. Szolnokon szállok át.
- Értem, s otthon mivel foglalkozik? Vagy minden nap feljár zenélni?
- Áh dehogy, most is csak a diplomámat voltam leadni. Na ezen a ponton leesett az állam!
- Tényleg? És melyik egyetemen?
- A Mű-n...
- Hohó, de hát én is oda járok. Hát ez fantasztikus, és melyik karra?
- Közlekedés karon vagyok már egy ideje. És te hanyad éves vagy? Negyed? No csak vigyázz, mert még a végén téged is megfog! Ilyen ez...
Ezután már belemelegedtünk a szakmába, beszélgettünk, mint két régi jó barát, akiket összeköt egy közös dolog, egy egyetem, s ezzel együtt egy csomó minden más, ami vele jár. Aztán megkérdezem, hogy az a fene nagy, kék cefrés hordó minek van nála?
- Abban szoktam a hangszereket vinni. Meg a kis mobil kemencémet.
- A mit?
- Kemence. Kályha. Konzervdobozból csinálom, faszénnel működik. Kiállok a térre, a suba alatt a kis kemence, oszt az emberek csak níznek, hogy milyen kemíny ez a legíny, hogy bírja a mínusz tízet is. Néha meg előkapom a partfisnyélből kíszített szelelőt, megfúvom vele a tüzet, s csak csudálkoznak, hogy szikrázik a lábam közt a levegő. Jót nevet a huncutságán, s nevetek vele, mert ki hallott még ilyet?
Hát erre a furfangra is csak a magyar ember képes. Ekkor már lassított a vonat, Szolnok következett. Felálltunk, minden jót kívánva elköszönt s én visszaballagtam a helyemre.  Leülve még láttam, amint a peronon átbandukol egy másik vágányhoz s közben egy srác lekapja őt a mobiljával. A facebook-on hamarosan meg lesz osztva: legutóbb Szolnokon látták a csillagszemű juhászt. (Írta: Farkas Márton)

Szép karácsonyi ünnepet kívánok minden kedves "háromföld" lakónak, olvasónak! Sok szeretettel Csontos Gabriella (honlap tulajdonos)